Térdprotézisműtét és a rehabilitáció
A térdprotézis beültetése során minimál invazív technikát, a „midvastus” feltárást alkalmazom rutinszerűen. A hagyományos feltárással szemben a combizom legfontosabb része nem kerül behasításra, csak az izomállomány kisebbik részét választom szét a rostoknak megfelelően. A feltárás neve is azt takarja, hogy a vastus medialis nevű izom rostjain belül történik behatolás.
Térdprotézis
A hagyományos feltárás (rózsaszín) a középen elhelyezkedő inat behasítja, míg a „midvastus” feltárás (sárga) rövidebb és csak az izomrostok szétválasztását igénylik. Ez kisebb lágyrészsértést eredményez, könnyíti a rehabilitációt.
A protézis különböző komponenseit ragasztóanyaggal rögzítjük a csonthoz, melyet csontcementnek hívunk. Ez egy folyadék és poranyag összekeverése során kialakuló „ragasztóanyag”, mely kémiai, biológiai reakcióval válik kifejezetten erőssé. Cement nélküli változat is rendelkezésre áll, de az kevésbé elterjedt.
A műtét altatásban vagy gerinc-érzéstelenítésben történik, mely (utóbbi) során alkalmazott gyógyszerek néhány órán keresztüli fájdalommentességet eredményeznek. Ezen felül a műtéti területet, a feltárt ízületet egy gyógyszer-kombinációval lehet érzésteleníteni, mely tovább fokozza a fájdalomcsökkentést. A gyógyszerkombináció (másnéven lokál infiltrációs analgézia – LIA) lényege, hogy az adott terület idegvégződéseinek vezetőképességét átmenetileg blokkoljuk. A szokásos fájdalomcsillapítók révén így már jól uralható a műtéti fájdalom.
Térdprotézisműtét során vérzéscsillapító gyógyszereket alkalmazunk az altatóorvossal egyeztetve. Ez a műtét alatti és utáni vérzést is olyan mértékben csökkentheti, hogy a sebből kivezető cső, ún. drain behelyezésére nincs szükség és páciens vér adására nem szorul. A gyógyszer szinte mindenkinek adható, vagy a vénás rendszeren keresztül, vagy közvetlenül a műtéti területbe juttatva. A vérzéscsillapítás és a drain nélküli állapot segíti a rehabilitációt, valamint csökkenti a beteg testi és lelki terhelését. A műtét utáni fájdalom még számos módszerrel csökkenthető, melyet multimodalis fájdalomcsillapításnak hívunk. Ennek ismerete alapvető, hogy a műtétet követő rehabilitáció gyorsabb legyen. A varratok felszívódó fonallal történnek, így nincs szükség varratszedésre, továbbá a műtét végeztével modern kötést alkalmazok, mellyel csökkenthető a fertőzésveszély.
Összefoglalva, a műtét alatt és után alkalmazott fájdalomcsillapítási technikák, a drain használatának mellőzése, illetve a varratszedést nem igénylő, felszívódó varrat eredményeképpen a műtét a pácienst kevésbé terheli meg, rehabilitációja hamarabb indulhat el, a szövődmények és fertőzések kockázata minimálisra csökkenthető.
A jó eredmény alapja – a megfelelő minőségű, hosszú kihordási időt már bizonyító protézis és a precíz műtéti technika mellett – a jól vezetett és végzett rehabilitáció.
Már a műtétet követő napon a törekednie kell a páciensnek a térd teljes kinyújtására, még az ágyban fekve is. Bármilyen mozgásbeszűküléssel is érkezik a beteg a műtét előtt, a térdprotézis-beültetés során mindig törekszem arra, hogy a beavatkozás végére a térd teljesen kinyúljon és 120-130 fokig be lehessen hajlítani (természetesen pár fok veszteség előfordulhat).
A közvetlen műtét utáni első időszakban (3-6 hét) érdemes kímélni a térdízületet, hogy a műtéti beavatkozást követően megnyugodhasson. Ilyenkor a jegelés, felpolcolás, pihentetés segíthet. Érdemes tudni, hogy egy operált térd a műtétet követően még akár 3-6 hónapig is duzzadhat, főleg terhelésre.
A rehabilitáció során fokozatos javulás észlelhető. A minimál invazív technikával végzett műtétek esetében a kezdetben alkalmazott könyökmankó fokozatosan elhagyható, de általában 4-6 hétig javaslom megtartani a biztonságos járás eléréséig. 3 hónapot követően már egyenes talajon, korlátozás nélkül járhat a páciens és ez az az idő, amely után már szinte az elérhető teljes funkciót tapasztalhatja a beteg, de a műtétet követő egy évig várható még további javulás.
Az autóvezetés térdműtétet követően csak akkor javasolt, ha a páciens képes a hirtelen mozdulatok, veszélyhelyzetek elkerülésére (általában 1 hónap).