A térd betegségei

Térdkopás, arthrosis

A térdfájdalom egyik leggyakoribb oka a térdartrózis, azaz térdkopás. A térdkopás megfelel az ízületet alkotó porcfelszínek elhasználódásának, mely fokozatosan a combcsont, lábszárcsont és a térdkalácsot alkotó üvegporc (hyalinporc) pusztulását jelenti. Ennek köszönhetően a csúszófelszínek fokozatos eltűnésével a mindennapi életben egyre nehezebben mozog a térd. Az idő előrehaladásával akár csont a csonton érintkezés jön létre térdfájdalom, mozgásbeszűkülés, térdgyulladással és gyakran duzzanattal együtt.

A térdízület három részből, úgynevezett kompartmentből tevődik össze. Mindegyiket érintheti a porckopás. A belső (mediális) és külső (laterális) kompartement a combcsont (femur) és a lábszárcsont (tibia) közötti két ízesülő felszín. Femoropatellaris kompartmentnek a combcsont és a térdkalács (patella) közötti ízesülő felszínt nevezzük.

Lehetséges okok:

• Napjainkban a térdkopás egyik leggyakoribb oka a fizikai terhelés, túlterhelés, melyben szerepet játszik nemcsak a fizikai munka, hanem a túlsúly is.
• A születés óta meglévő csontos deformitások. Ilyen a genu varum („O” láb), amikor a térd belső oldala terhelődik jobban és a belső hordozó porcfelszín kopik el először. Genu valgum („X” láb) során inkább a külső részen van nagyobb terhelés. Ennek következtében a térd külső oldalát alkotó porcfelszínek kopását észleljük leggyakrabban.
• Egy régóta fennálló elülső keresztszalag szakadás (a térd egyik belső szalagja) a járáskor és sporttevékenység során az ízületben levő porcfelszínek és porcos gyűrűk (meniscus) fokozott terhelését eredményezi a térd instabilitása, lazasága miatt. Következményeként néhány év alatt térdartrózis alakulhat ki.
• Az ízületi felszínt is érintő csonttörések még gyakran kitűnő műtéti megoldást követően is, megfelelő traumatológiai ellátás után is kiválthatják a porc pusztulását.
• Vannak olyan esetek is, amikor nem tudjuk megállapítani, hogy mi áll a térdkopás hátterében. Ez a primer, ismeretlen eredetű térdartrózis.

Milyen esetekben van szükség térdprotézisre?

Térdünk nap, mint nap folyamatos terhelésnek van kitéve, így intenzívebb leterheltség esetén (versenyszerű sportolás, fizikai terhelés, túlsúly) sajnos elkerülhetetlen, hogy idővel térdeink épsége károsodjon. Az elhasználódás következtében térdkopás alakulhat ki, amely sokszor visszafordíthatatlan és a páciens mindennapjában kínzó fájdalmat, mozgásbeszűkülést okoz.

A probléma odázása akár odáig is fajulhat, hogy a páciens már az éjszakát sem tudja átaludni. Tartós fájdalom és mozgásbeszűkülés esetén az egyetlen és legjobb megoldás a térdprotézisműtét. Ha a műtét szükségét megalapozó szakorvosi diagnózis megszületett, a halogatás csak tovább súlyosbítja a csontok állapotát, ami nehezíti a műtéti körülményeket és a rehabilitációt.

A térdprotézis-beültetés során a térd elhasználódott ízületi felszínét helyettesítjük egy művi implantátummal, protézissel, mely helyettesíti az ízületi felszínt, lehetővé a természetes mozgást. Térdprotézis-beültetésre általában térdkopás (térdartrózis) miatt kerül sor, de több egyéb betegség miatt is szükségessé válhat a műtét.

A térdkopás nem más, mint az ízületet alkotó porcfelszínek elhasználódása, mely fokozatosan a combcsont, lábszárcsont és a térdkalácsot alkotó üvegporc (hyalinporc) pusztulását jelenti. Ennek köszönhetően – a csúszófelszínek fokozatos eltűnésével – a mindennapi életben egyre nehezebben mozog a térd. Az idő előrehaladtával akár csont a csonton érintkezés is létrejöhet, mely térdfájdalommal, mozgásbeszűküléssel, térdgyulladással és gyakran duzzanattal jár együtt. A térdfájdalommal küzdő páciensek számára a legfájdalmasabb állapotok: az ülésből felállás, a lépcsőzés, a lejtőn történő mozgás.

A térdízület három részből tevődik össze. Mindegyiket érintheti a porckopás. A combcsont (femur) és a lábszárcsont (tibia) közötti két ízesülő felszín a belső (mediális) és külső (laterális) rész. A combcsont és a térdkalács (patella) között ízesülő felszínt pedig femoropatellaris kompartmentnek nevezzük.

A térdkopás kialakulásának lehetséges okai:

• Napjainkban a térdkopás egyik leggyakoribb oka a fizikai terhelés, túlterhelés, melyben szerepet játszik nemcsak a fizikai munka, hanem a túlsúly is.
• Születés óta meglévő csontos deformitások. Ilyen az „O” láb (genu varum), amikor a térd belső oldala terhelődik jobban és a belső hordozó porcfelszín kopik el először. Az „X” láb (genu valgum) során inkább a külső részen van nagyobb terhelés. Ennek következtében a térd külső oldalát alkotó porcfelszínek kopását észleljük leggyakrabban.
• Egy régóta fennálló elülső keresztszalag-szakadás (a térd egyik belső szalagja) – a járáskor és sporttevékenység során – az ízületben levő porcfelszínek és porcos gyűrűk (meniscus) fokozott terhelését eredményezi a térd instabilitása, lazasága miatt. Következményeként néhány év alatt térdartrózis alakulhat ki.
• Az ízületi felszínt is érintő csonttörések még gyakran kitűnő műtéti megoldást követően is, megfelelő traumatológiai ellátás után is kiválthatják a porc pusztulását.
• Vannak olyan esetek is, amikor nem tudjuk megállapítani, hogy mi áll a térdkopás hátterében. Ez a primer, ismeretlen eredetű térdartrózis.