„Várakozáson felüli, gyors volt a felépülésem”

 

Amennyiben a csípőpanaszokkal küzdő páciens a protézis beültetése mellett döntött, az egyik legnagyobb feladat a műtét miatti félelem, mint pszichés gát legyőzése.

A diagnózis és a műtétről való döntés meghozatala között a páciens bizonytalansága miatt a kelleténél több idő is eltelhet. A leggyakoribb kételyek az esetleges szövődmények, fertőzések kialakulásával kapcsolatban merülnek fel. A másik gyakori félelem faktor a felgyógyulási idő, a járás képességének visszanyerése: azaz, hogy mikor közlekedhetnek újra „rendesen”, fájdalom, segédeszköz és segítség nélkül. A következő leírással a direkt anterior, minimál invazív feltárás vagy más néven izomátvágás nélküli csípőprotézis-műtéten átesett páciensek klinikán eltöltött napjait szeretném bemutatni.

“Felfoghatatlan volt, hogy ilyen hamar lábra álltam. Volt, aki el sem akarta hinni, hogy megműtöttek.”

Az izomátvágás nélküli csípőprotézis–beültetést megelőzően több kivizsgáláson kell részt vennie a páciensnek, továbbá a műtét előtti 2-3 hétben altató orvosi vizsgálat is szükséges ahhoz, hogy a műtét, illetve az érzéstelenítés vagy altatás a lehető legnagyobb biztonságban történjen. A kivizsgálás minden dokumentumát el kell vinni a klinikára.

A páciens a műtét napján bejelentkezik az intézet recepcióján, ahol regisztrálják személyes adataival. Ezt követően elfoglalja szobáját az osztályon, ahol a szükséges egészségügyi adminisztrációs dokumentumokat (altató orvosi, műtéti beleegyező, stb.) kitölti. A műtétre való előkészítés megkezdése előtt részletesen tájékoztatom a műtét menetéről és az aneszteziológus is meglátogatja a pácienst. Ilyenkor bármilyen kérdésre készséggel válaszolunk. A műtéti előkészítés fontos része a fertőtlenítő szappanos mosakodás, melyet követően már csak a klinika által biztosított köpeny vehető fel, saját ruhanemű nem. Ezután a pácienst egy műtős fiú leszállítja a műtőbe. Itt folytatódik a műtéti előkészítés.

Az altató orvos vagy asszisztensnője a gyógyszerek, infúziók beadásához szükséges kis kanült bevezetik a vénába. EKG-t, vérnyomásmérőt, oxigénszintmérőt helyeznek fel, hogy a műtét során folyamatosan láthassák a legfontosabb értékeket. A műtét történhet altatásban vagy gerincérzéstelenítésben. Ez utóbbitól – a bénulástól való félelem miatt – sokan tartanak, illetve nem szeretnék a beavatkozás során hallani a zajokat. Az előbbi nem reális félelem, csak a közhiedelem miatt tartanak ettől a betegek. A gerincérzéstelenítés célja, hogy a csípőízület körüli területeket és az alsó végtagot érzéstelenítse, így a műtét alatt és az azt követő néhány órában nem érez fájdalmat a beteg. Maradandó bénulást nem okoz.

Ugyanakkor az altató orvos adhat olyan gyógyszert, amely segítségével a műtét alatt egy pihentető alvás is bekövetkezik és a páciens nem hall semmit. A gerincérzéstelenítés mellett a gerinccsatornába egy katéter is bevezetésre kerül, amely segítségével folyamatos fájdalomcsillapítás biztosítható 24-48 órán keresztül az izmok teljes működése mellett. A csípőprotézis-beültetés kb. 1-1,5 órát vesz igénybe, de az operáció időtartama minden egyes páciens esetében eltérő. A seb zárása előtt fertőtlenítő oldatos öblítést végzek a fertőzés esélyének csökkentésére. A fogászathoz hasonlóan a műtéti területet érzéstelenítővel injekciózom be fájdalomcsillapító célzattal. A páciensek általában félnek a fájdalmas varratszedéstől, kötéscseréktől és a sebbe helyezett kivezető cső (un. drain) kihúzásától, melyeket elkerülök. A felszívódó varrattal bezárt sebre olyan kötést helyezek, amelyet a sebgyógyulásig nem kell cserélni, vízhatlan, lehet zuhanyozni vele. Draint nem hagyok a sebben, mert így csökken a műtét utáni vérzés és fertőzés veszélye. Így mindhárom “félelmetes” fájdalomforrás kiküszöbölhető.

A műtét egy röntgenfelvétel elkészítésével zárul, majd a műtős fiú segítségével a páciens visszakerül szobájába, ahol infúziót kap és folyamatos monitorozás alatt áll. A műtéti terület hűtésre kerül. Az érzéstelenítés miatt előfordul, hogy a páciens pár óráig (4-6) még nem érzékeli végtagjait. Az ébredés után jómagam is meglátogatom a pácienst és röviden összefoglalom a műtét alatt történteket, valamint az eredményeket.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a felépülés érdekében elengedhetetlen a műtét előtt és után végzett gyógytorna. A rendszeresen végzett gyakorlatok elősegítik a rehabilitációt, a könnyebb felépülést. Az izomátvágás nélküli csípőprotézis-műtéten átesett páciensekhez már a műtét napján gyógytornász érkezik. A műtét napján vagy legkésőbb másnap reggel ágyából felkelti és vezetésével elkezdődik a gyakorlás.

„A szobatársam indult el először, így sétáltunk egymás után egy bottal. Mint a jó gyerekek – így libasorban – mentünk ki a szobából. És nagyon örültünk neki, hogy megyünk, és hogy nem fáj. Felálltunk az ágy széléről és nem volt fájdalmunk.”

A különböző gyakorlatok végzése fokozatosan történik: először rövidebb sétákat tesznek meg a páciensek könyökmankó segítségével, majd egyre hosszabb távokat kell megtenniük, gyakorolják a lépcsőzést és végül segédeszközre sem lesz szükségük. A műtét másnapjára a betegek legnagyobb része egy könyökmankóval vagy anélkül járóképes és lépcsőn is tud sétálni. A műtétet követően (max. 3 nap) a kórházból már úgy távozik a beteg, hogy a lépcsőn járás mellett az alapvető önellátási szabályokat is megtanulta. A bennfekvés során még egyszer tájékoztatom a gyógyulást elősegítő legfontosabb információkról, teendőkről, illetve a felmerülő kérdésekre válaszolok. Hazamenetel előtt a zárójelentést és a vérhígító gyógyszer receptjét kapja meg a páciens.

A gyógyulási folyamat azonban itt még nem ér véget: a páciensnek rendszeresen tornagyakorlatokat kell végeznie, hogy a csípő visszanyerje mozgástartományát, valamint, hogy elkerülje a merev csípő kialakulását.

“Visszaállt a régi életem, jól tudok járni, tudok túrázni, abszolút pozitív a változás… A legjobban annak örülök, hogy visszanyertem a túrázási képességemet.”

A gyógyulás első lépcsője a protézis beültetése, ezen felül azonban elengedhetetlen a páciens motiváltsága: a gyógytorna gyakorlatok rendszeres és megfelelő végzésével, egészséges életmóddal és táplálkozással, a „mozgási szabályok betartásával” a műtött páciens sokáig megőrizheti egészségét és a protézis épségét.